|
DALSZÖVEGEK
Ballada a kápolnai huligánok szombat esti mulattságiról
Nálunk a kultúra olyan mint, a vadonba Lemegyünk a föld alá Kimegyünk a jollyba
SZÓLÓÓÓÓÓ Stampedroll A néniket nem bántjuk Hajnal hasad felkel a nap Fáj a fejünk igyunk egy sört Nyitva vár az Oázis A zenegépbe ötvenest Forog velünk a világ Nagynehez hazamegyünk Mondom neki hagyjon békén Nagynehezen lefektetnek Hogy holnap mi lesz Refr.: Ilyen az élet kápolnán
Balláb ballada Bal lábbal ébredsz, A szívedben félsz, Hogy mi lesz véled, Ha egyszer lelépsz.
A haverok szidnak, Megint hol vagy? A lányok lenéznek. Nem vagy a szemük fénye.
Ha egyszer visszaérsz, És ezt megéred, Újra haza mész, Újra forr a véred.
Refr.: A távolság fáj, A semmibe mész, Rossz úton jársz.
Aztán jön egy lány, Nem is volt talán? Ő volt a szíved őre, A hátadban áll a tőre!
Pillantása, mint egy balegyenes Találta el a szíved. Titokban nevetett rajtad, Csak a pénzed kérte.
Lelépett egy sráccal, A távoli nyugatra, Nem hallasz felőle, MI mást vártál tőle?
Refr.
Fafaragók dala
Született egy srác Egy távoli országban Emlékezzünk rá Ez volt minden vágya
Háborúk közt élt Tisztelte a törvényt Mindene a kés És a fa, amelybe vés
Öregedett ő is Beállt katonának Egy golyó, mint a tövis Beleállt lábába
Leszerelték hamar A seregnek nem kellett Szuronnyal az oldalán Csonkán hazabicegett
Csendesen ül ágyán Az árnyék árnyékában Jobbjában szuronyát Baljában mankóját tartja
Nem tudja, mit tegyen Mi legyen a sorsa Két láb az még sok Eggyel meg mire futja
Nagy fába vágtam fejszém Nem is hülye ötlet Tőrét mankójába vágja Jobbat, mit tehetek?
Azóta is ontja Magából a forgácsot A legjobb munkájából Nem fogpiszkáló vált
Már ő a kékszakállú mester A faragók legjobbja A pipafüsttel együtt Elszállt minden gondja Fekete Tavasz
Fény volt a tegnap, jókedv és nevetés Mi maradt a mának? Bánat és temetés Fekete tavasz, fekete nyár Fekete virág, fekete madár Fekete fénysugár, fekete nap Fekete élet, fekete szalag Fekete jókedv, fekete kacaj Fekete étel, fekete ital Fekete álom, fekete kék Fekete kávé, feketeség Fekete folyó, fekete mész Feketeségtől megáll az ész Fehér a megváltó, a remény fehér A tavasz fekete, hogy elmentél, S, hogy elmentél, elment a fény. …
Sokat gondolkoztam azon, Hogy kéne megírni vajon Mily szép vagy, hogyan szeretlek Mi lehet a titka ennek? Hívtam múzsát, tudtam, hogy Téged lírába zárni nem lehet! Hisz líra vagy te is magad, Ahhoz alkotni szavakat „perpétum mobile”! börtönt börtönbe zárni lírának lírává válni nem lehet sohasem. Rozsdás tornacipő
Elmúlt a tél,
De nem volt mit tenni,
Dolgozni kezdtem,
Egy hónapja dolgozom
Havi harminc bruttó, Rozsdás lett a tornacipőm.
Trájkos táltos
Ősidők óta
Éjszaka útra kel
Sötét éjben,
Kaftánját kabátra,
Refr.:
Szerelmével
Hiába minden
De lassanként rájön,
Ki nem hagyta cserben,
A táltos mindene,
Refr.
Halkulás:
Ő a táltos,
Refr.
Villanyoszlop Blues
Intro: Csak néztem a buszokat, És megláttam őt a villanyszerelőt.
És az eszembe jutott, Ilyen szám még nem futott, Szóval írtam egy dalt, Címe az oszlopok.
Vsz.: Betonkemény izom, A felnémeti táj, Ősszel a garázsba bújsz, Télen csúszik az út, Tavasszal zöldell az út, A nyár meleggel súlyt,
|